Az inzulinrezisztencia és a PCO Szindróma tünetei és kezelése

Az egészséges éhgyomri vércukor szint 3.9 - 6.0 mmol/l. A tartomány alatti vércukorszint esetén alacsony vércukorszintről (hipoglikémiáról), az a feletti érték esetén magas vércukorszintről (hiperglikémiáról) beszélünk. A magas vércukorszinttel járó szénhidrát anyagcserezavarnak a nemzetközi osztályozás szerint három stádiuma van. Az első az emelkedett éhgyomri vércukor érték, amikor az éhgyomri vércukor szint magasabb az élettani értéknél, de nem éri el a cukorbetegségre jellemző értéket. A második stádiumra, a csökkent glükóz toleranciára alacsonyabb cukortűrő képesség jellemző, mint az egészségesek esetében. A harmadik stádium maga a cukorbetegség.

Mi az inzulinrezisztencia?

Az inzulin érzékenység csökkenését nevezzük inzulinrezisztenciának. Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy az inzulinérzékeny szövetek (máj, perifériás szövetek: agy, izomszövet, zsírszövet) inzulin jelenlétében a normálisnál kevesebb glükózt képesek csak felvenni, ami azt eredményezi, hogy a normális biológiai válasz létrejöttéhez jóval magasabb (kóros mennyiségű) inzulin mennyiségre van szükség. Az inzulin a szervezetben éjjel-nappal kis mennyiségben jelen levő hormon, a hasnyálmirigy terméke, a vércukorszint szabályozásának egyik oldala. Ha az inzulin hatékonysága csökken, mert a zsír- és izomsejteken levő fogadó helyek (a receptorok) rosszak, és nem ismerik fel az inzulint (mint amikor rossz a zár és nem tudjuk kinyitni az ajtót a megszokott kulccsal) vagy a sejteken belüli további anyagcsere-lépésekkel van valami öröklött vagy szerzett baj, elmarad a kívánt hatás, tehát nem csökken le a vércukorszint. Erre a szervezet úgy reagál, hogy a hasnyálmirigy több inzulint termel, hogy a többlet-inzulin valahogy jobban elvégezze feladatát. Igen ám, de eközben a sok inzulin sok mást is csinál ott, ahol nem kéne, pl. hizlal, és az étvágyat is fokozza.

Hogyan kapcsolódik az inzulinrezisztencia és a PCO Szindróma?

Csak a kilencvenes években vált ismertté, hogy a sok esetben meddőséget okozó policisztás ovárium szindróma (PCOS) és az inzulinrezisztencia összefüggésbe hozható. A petefészekben rengeteg inzulinreceptor található. Az ezek által közvetített hormonhatás tehető felelőssé a PCOS kialakulásában, hiszen ahhoz, hogy az egészséges peteérés megtörténhessen, a szervezet hormonháztartásának megfelelően kell működnie. A be nem érett tüszők cisztákká alakulnak, és a petefészek burka alatt maradnak. Innen ered a betegség neve. Dr. Tekse István szülész-nőgyógyász szerint az inzulinrezisztencia és a PCOS gyakori előfordulása miatt ennek tüneteit lehet az inzulinrezisztenciához is sorolni. - A betegek jelentős részében megfigyelhető esetleges túlsúly, magas inzulinszint - melyet vérvétellel igazolnak - teherbeesési probléma, menstruációs zavar vagy a testen addig jelen nem lévő szőrnövekedés- mondja a szakember. A PCOS az egyik leggyakoribb oka a női meddőségnek. A nők tizedét érinti ez a betegség, de nagy részük nem tud róla.

A PCO Szindróma egy komplex betegség, amelynek csak tünete a peteérés-zavar, a rendszertelen ciklus és terméketlenség, és valójában a hátterében egy igen összetett anyagcsere-zavar áll. Amennyiben nem foglalkoznak vele, idősebb korban metabolikus zavarok fejlődhetnek ki, vérnyomás-problémákat, a vérkeringés zavarait, elhízást, magas koleszterinszintet és főleg másodlagos diabéteszt okozva.

Az anyagcsere-zavar megnyilvánulásai a következők a PCOS esetében:

• Elhízás, ahol a BMI index 25 fölött van, súlyosabb esetben 30 fölött. Jellegzetesen alma formájú a kövérség, azaz gyakran a hasukra híznak a nők, nem kizárólagosan a csípőre. Akármilyen diétával, fogyókúrával próbálkoznak, a fogyás nem sikerül, vagy csak nagyon drasztikus módszerekkel. Tipikus, hogy a fiatal nők, miután abbahagyják a fogamzásgátló tablettát, pár hónap alatt 10-15 kg-t szednek fel magukra - ez is az anyagcsere-zavar jele. Azonban fontos tudni, hogy csak minden második-harmadik PCO Szindrómás beteg elhízott.
• Magas vérnyomás, 140/90 fölött
• Abnormális lipid szint: a triglicerid szintje magas a vérben, legtöbbször ezt a megnőtt koleszterin-szint mutatja.
• Magas inzulin szint: a test szövetei érzéketlenek az inzulinra, ezért a szervezet egyre több és több inzulint termel. Minél magasabb az inzulinszint, annál magasabb fokú inzulinrezisztenciáról beszélünk. Ebben a fázisban még nem szükségszerű, hogy a vércukor-értékek eltérjenek a normálistól, azaz cukorterhelésnél a vércukorszint jellemzően 7.5 mmol/l alatt marad. Ettől függetlenül az inzulinszint akár az éhgyomori mérésnél, akár a terhelést követően messze a normális fölött lehet: éhgyomrinál 13 mIU/ml fölötti értéket, terhelést követően 25-28 mIU/ml fölötti értéket már magasnak tartanak.
• Csökkent glukóztolerancia: az inzulinrezisztencia következtében a szervezet inzulintermelése "kifullad", és fokozatosan nőni kezd a vércukorérték. Ezt látens diabétesznek hívjuk, és gyakori a PCO Szindrómás betegeknél. A terheléses vércukor-érték terhelés után jellemzően 7.5 - 10.0 mmol/l között helyezkedik el. Kezeletlensége esetén az évek során II.es típusú diabéteszhez vezethet.
• II. típusú diabétesz: kifejlődött cukorbetegségről van szó, a vércukor-érték tartósan magas a szervezetben. Az éhgyomri cukorérték meghaladja a 6.0 mmol/l értéket, a terhelést követően pedig 10.0 mmol/l értéket. Inzulinhiánnyal párosul.
  

A PCOS fennállásáról akkor beszélhetünk, ha a következő három kritérium közül legalább kettő megvan:

1. peteérési vagy menstruációs zavar
2. férfihormon-túlsúly tünetei vagy laboratóriumi jelei
3. policisztás ováriumok észlelése ultrahanggal; más endokrin betegség hiányában.
   

Az inzulin rezisztencia a PCOS-t a metabolikus szindrómakörhöz kapcsolja: magas vérnyomás, cukorbetegség, hasi kövérség, zsíranyagcsere-zavarok, köszvény, melyek a PCOS betegeken is halmozottan jelennek meg az élet előrehaladásával.

PCOS tünetei

• Könnyen zsírosodó, aknés, pattanásos bőr
• Szőrösödés
• Hajhullás, néha férfias típusú kopaszodás
• Inkább csak túlsúlyos pácienseken: barnás bőrelszíneződés a nyakon, hónaljban, lágyékhajlatban (acanthosis nigricans, az inzulin rezisztencia nem gyakori, de nagyon jellemző megnyilvánulása)
• Androgén (hasi) kövérség, akár számottevő túlsúly nélkül
• Elhízás, túlsúly
• Emelkedett inzulinszint a vérben, inzulinrezisztencia vagy látens diabétesz
• Rendszertelen vagy hiányzó menzesz
• Sok kis ciszta a petefészekben (8-10mm)
• Terméketlenség
  

A PCOS, amely a leggyakoribb női endokrinológiai betegség, hozzávetőlegesen a termékeny korban levő nők 6-8%-át érinti, és a szindróma felelős a leggyakrabban az anovulációs jellegű meddőségért. A betegség klasszikus leírása viszont csak az előrehaladottabb esetekre illeszkedik, ilyen például a menzesz hiánya, a megnagyobbodott petefészkek és a külsődleges elváltozások.

Amennyiben a fentii tünetek valamelyikét felfedezi magán, illetve volt a családban hasonló betegség (örökölhető), úgy mindenképpen forduljon orvoshoz. Rendelőnkben Dr. Bérczy Judit belgyógyász, endokrinológus, természetgyógyász segítségével és első osztályú gépparkunkkal a lehető leghatékonyabb kezelést tudjuk az Ön számára biztosítani.

Új helyszínen, a Mammut II. Bevásárlóközpont V. emeletén várjuk szeretettel!

Ha a részletekről további tájékoztatást szeretne, kérjük, hívjon bennünket. Szívesen állunk rendelkezésére, hogy kérdéseit személyesen vagy levélben megválaszoljuk:

+36 70 77 66 199
+36 30 616 1037
info@r-medical.hu

Online bejelentkezés: www.r-medical.hu/idopontkeres
Időpont egyeztetés: +36 70 77 66 199

Nagyvárosi élet halálos következményei

A rohanó léptekkel fejlődő világunkban egyre kevesebb időt fordítunk a pihenésre. Sőt, a nagyvárosok verseny világítanak az éjszakába, ezzel is meghosszabbítva a nappalokat, hogy még többet dolgozhassunk. A nagyvárosok legyőzték az éjszakát! Egyre többen dolgoznak éjszakai műszakban is. Ám ez a felelőtlen mesterséges nappal az egészségünket is veszélyeztetheti. Bioritmusunk, vagyis belső óránk ugyanis sajátos napi ciklikusságot mutat. Ez a káros hatás az állatvilágot is érinti.
Az élet ritmus, melyet a Föld forgása, fény és sötétség állandó váltakozása diktál. Ember, állat, élőlény e szerint a ritmus szerint éli mindennapját, alvás és ébrenlét, erőfeszítés és nyugalom között ingázva. Vagyis élte, amíg kb. 130 évvel ezelőtt az ember rájött, hogy kedvére világíthatja a világot. A kronobiológusok persze óva intenek mindenkit, de hát ebben a rohanó világban aligha teheti meg mindenki, hogy e szerint a ritmus szerint éljen. Manapság már természetes, hogy a nővér az éjszaka közepén is ébren nézi a beteg állapotát, akár éjjel egykor is lebonyolíthatunk egy telefonos átutalást…

Bizonyos éjszakai tevékenységek azonban annak a felfogásnak a következményei, miszerint nemcsak minden szükségesnek, de minden lehetségesnek is elérhetőnek kell lennie minden pillanatban. Az éjszakai műszakot teljesítők esetében tartósan és brutálisan sérülhet az egészséges összhang. Akkor nyújtanak csúcsteljesítményt, amikor pihenni kellene, amikor a szervezet nyugalomra van programozva. Akkor esznek, amikor az emésztőszervek pihennek és akkor vannak erős fénynek kitéve, amikor az agy és a szem sötétségre számít. Epidemológiai tanulmányok kimutatták, hogy az éjszakai dolgozók sokkal gyakrabban küszködnek alvászavarokkal, cukorbetegséggel, túlsúllyal, szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, és nagyobb a rák kialakulásának a kockázata is. 2007-ben a WHO (Egészségügyi Világszervezet) a „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolta az éjszakai műszakot.

Az éjszakai műszak a szakemberek szerint azért lehet rákkeltő, mert megbolygatja a szervezet bioritmusát, ezenkívül kialvatlansággal is jár, amitől az immunrendszer sebezhetővé válik, és kevésbé tud védekezni a rákos sejtek képződése ellen. A szakemberek szerint ha már valakinek éjszakai is kell dolgoznia, akkor ez legyen rendszeres, és ne váltogassa a műszakokat, mert az még károsabb. A legjobb persze, ha nem dolgozik éjszaka, hiszen a szervezet számára a legfontosabb az éjszakai alvás.

Az egyik első kutatást, amelynek során összefüggést mutattak ki az éjszakai műszak és az emlőrák között, 1987-ben végezték Richard Stevens, a Connecticuti Egészségügyi Központ munkatársa vezetésével. Stevens arra hívta fel a figyelmet, hogy az emlőrákos esetek száma az 1930-as években ugrott meg az ipari országokban, éppen akkor, amikor az éjszakai műszak a fejlődés egyik fő tényezője volt. Az elmúlt években több kutatás is bizonyította, hogy az éjszakai műszakban dolgozó nők hajlamosabbak az emlőrákra, s hogy a fordított életmódra kényszerített állatok több rákos daganatot növesztenek, és hamarabb elpusztulnak. Ugyanígy több kutatás igazolta, hogy az éjszakai műszakot vállaló férfiaknál nagyobb a prosztatarák előfordulásának aránya. Dániai hatóságok 2008-ban mintegy 40 éjszakai munkát végző nő esetében elismerték, hogy mellrákjuk kialakulásában közrejátszott munkahelyük, ezért kártérítést ítéltek meg részükre. A felborult életvitel nem csak az egészségre káros, hanem az érzelmekre, a kedélyállapotra, a figyelemre és a memóriára is.

Összevetve rendkívül fontos, hogy figyeljünk oda saját bioritmusunkra és lehetőségeinkhez mérten próbáljuk meg betartani a nappal ébren, éjjel aludni körforgást. Így könnyebben meg tudjuk őrizni egészségünket is.