Mikrosütő - egyszerű, de halálos!

A mikrohullámú sütőt egy amerikai mérnök találta fel a második világháború vége felé. 1976-ra az amerikai háztartások 60%-ban volt már, ezek után meghódította az egész világot, mely háziasszonyok millióinak könnyítette meg az életét. Egészségügyi kockázata azonban nem teljesen ismert. De hogyan is működik? A mikrohullámok rezegtetni kezdik a táplálékban lévő sejteket és molekulákat. Ez a rezgés hőt termel, ezáltal melegszik fel az étel. A készülék fémdoboza Faraday-kalitkaként tartja magában, veri vissza és oszlatja el az elektromágneses sugarakat. Az üvegajtó árnyékolását kis lyukú fémráccsal oldották meg, amely megakadályozza a mikrohullámok kijutását és kültéri roncsoló hatását. A védőháló, illetve az ajtó sérülése esetén a készülék használata életveszélyes lehet! Azt ugyan megoldották, hogy az egészségre ártalmas sugárzás kifelé le legyen árnyékolva, de azért nem árt távol tartani magunkat a készüléktől!

Milyen hatásai lehetnek?

1989-ben egy svájci természettudós kutatásokat végzett a mikrohullámú sütőkkel kapcsolatban.  A résztvevők nyolc héten át csak mikrosütőben készült és melegített ételeket fogyasztottak, míg a kontrollcsoport tagjai kizárólag hagyományos főzéstechnikával készült ennivalókat ettek. A kutató nemsokára megállapította, hogy rövid időn belül - sőt egyes eredmények tekintetében már az étkezés utáni 15 perccel - olyan változások álltak be a szervezetben, amelyekért minden bizonnyal a mikrosütő volt okolható. Nyugtalanító eredményei között szerepeltek például a romló vérkép-adatok, a hemoglobin-koncentráció csökkenése, megcsappant a működőképes limfocita fehérvérsejtek száma, megváltozott a vérzsír-összetétel.

A fehérjék és az enzimek denaturálódnak, mert ez történik normál főzéskor is, viszont minden elektromos sütő főző-edényben készült étel esetében megváltozik a vízmolekulák szerkezete és struktúrája; élettani, biológiai szempontból káros hatásúvá válik. A mikrohullámú sütőben a villámgyors rezgések következtében az ételek molekulái rövid időn belül degenerálódnak. A degenerált ételtől, degenerált molekuláktól nem lesz egészséges sejtépítés az ilyen ételeket fogyasztó ember szervezetében, hanem előbb-utóbb egyre jobban elhatalmasodó degeneráció indul meg a szervezetében, éppen ott, ahol a szervezetén belül a leggyengébb az immunrendszer állapota. Ez már a rák elő kapuja! Ha valaki rendszeresen mikrohullámú sütőben főzött, melegített ételeket fogyaszt valaki, akkor előbb-utóbb nagy valószínűséggel daganatos beteggé "eszi" magát.

Az erős elektromágneses sugárzás élő szervezetekre gyakorolt káros hatása már bizonyított. A magasfeszültségű távvezetékek közelében élők esetében bizonyítottan nagyobb gyakoriságú a leukémia és egyéb tumor előfordulások. Az elektromágneses sugárzások által kiváltott egészségi hatások - bőrpír, szürke hályog, férfiaknál átmeneti sterilitás, bőrdaganatok, különféle ideg- és hormonrendszeri hatások - a mikrohullám esetében szintén nem új felfedezések, a sugárzás erősségétől és az elnyelt dózistól függően alakulnak.

A kaliforniai Stanford Egyetemen végzett kutatás során kimutatták, hogy már alacsony, 25-30 °C-os hőmérsékleten is károkat szenved az anyatej lizozim nevű,  baktériumölő hatású enzime és egyes immunglobulinjai. Noha az immunglobulinok között csak magas, 70 °C fölötti hőmérsékleten végez pusztítást a mikrohullámú sütő, és további vizsgálatok is hiányoznak, nem árt némi óvatosság. Az intenzíven növő, fejlődő kisgyermekek ételeit mindig hagyományos melegítéssel vagy vízfürdőben melegítsük.

Ezáltal feltételezhető, hogy az otthoni mikrosütőkkel is jár bizonyos kockázat. A sugárforrás itt ugyan kis teljesítményű és árnyékolt, de testünkhöz rendkívül közel engedjük. . A kereskedelmi forgalomban lévő mikrohullámú sütők az uniós szabványok szerint bevizsgáltak, a mérést a KERMI végzi. Csak jó minőségű készüléket érdemes venni, és 3-5 évente beméretni. Egy mikrónak új korában a külső burkolattól mért 5 centiméteres távolságon belül legfeljebb 1 mW/cm2-es teljesítménysűrűségi határértéket szabad mutatnia, később ez az érték legfeljebb 5 mW/cm2-re nőhet. Kérdés, mit kezdünk a kapott sugárzási értékekkel. Ugyanazon adatokból kiindulva az egyik szakember több vagy több száz méteres távolságra küldene minket a működő mikrosütőtől, a mérnökök, sugárbiológusok csupán legalább fél-egy métert javasolnak.

Valóban szükséges a mammográfia?

A mammográfia a mell radiológiai vizsgálata: ez egy speciális röntgenvizsgálat, amelynek segítségével időben felfedezhetők a mell rosszindulatú daganatos elváltozásai. A mammográfia során alkalmazott röntgensugárzás a hagyományos röntgensugárnál jóval energiaszegényebb - ez teszi lehetővé a puha mellszövet képi megjelenítését. Az eredmény egy a hagyományos röntgenképhez hasonló fekete-fehér felvétel, amelyen a 3 milliméteres elváltozások is láthatóvá válnak.

Hogyan zajlik a mammográfiás vizsgálat?

Az emlőkről két irányból két-két röntgenfelvétel készül: egyszer felülről lefelé és egyszer ferdén. Az expozíciós idő a mellszövet esetében másodpercnyi nagyságrendű, ezért mozdulatlannak kell maradnunk a felvételek készítése közben, különben életlen képet kapunk. A mozdulatlanságot biztosítandó, és azért, hogy a sűrű emlőszövet a sugarak számára átjárhatóbb legyen, a kúp alakú mellet két plexilemez között a lehető leglaposabbra, henger alakúvá préselik. Ez azért is fontos, mert így kisebb sugármennyiség is elegendő a vizsgálathoz. A mell összenyomása - különösen, ha mellünk érzékeny - kellemetlen, ritkán akár fájdalmas is lehet. Gondoljunk arra, hogy a vizsgálat mindössze néhány másodpercig tart!

Na de valóban szükséges a mammográfiai vizsgálat?

A kérdés elemzése bevilágít abba a folyamatba, amit orvostudományi mítoszteremtésnek nevezhetünk. A kezdeti vizsgálatok ugyanis 20-30%-os mellrákhalálozás csökkenésről számoltak be, s ez eufórizálta az orvostársadalmat és a közegészségügyet. 1997-ben az amerikai kormányzati Nemzeti Egészség Intézet nyilvánosságra hozta álláspontját, miszerint eldönthetetlen a mammográfia hasznossága és a szenátus 98:0 arányban megszavazta a mammográfia szükségességét. Kiépült egy hatalmas apparátus, egy szűrőhálózat, kiépült egy iparág, orvosok ezrei gondolták hasznosnak páciensük számára a szűrést, és politikusok fürdőznek a szűrési mozgalom sikereiben. A korábbi, nagy eredményekről számot adó vizsgálatokban a semmiféle szűrésen részt nem vevő nők mellrákhalálozását hasonlították össze olyan nőkével, akiket klinikus szűrt mellvizsgálattal összekötött mammográfiával. igen nagy mintán a tapintásos mellvizsgálat és a mammográfia hatásosságát vetették össze, kiderült, hogy a mammográfia semmiféle plusz hasznot nem jelent. A mammográfiai vizsgálat olyan apró elváltozásokat is kimutat, amelyek egy része ártalmatlan, vagyis tumor nem fejlődik ki belőle. Viszont az orvosok nem merik vállalni a kockázatot és a „felesleges is műtsük meg” elveket vallják, így 20-60%-kal nőtt a felesleges mellműtétek, mellamputáció, nyirokcsomó eltávolítás, sugár- és kemoterápia történik. Utólag pedig soha nem lehet megmondani, hogy fölösleges volt az egész.

Az orvoslás és a média rendkívül eltúlozza a mellrák veszélyt, a vizsgálatok szerint a nők hússzor nagyobb veszélyben érzik magukat a valóságosnál, és viszont az indokoltnál százszor nagyobb biztonságban érzik magukat, ha mammográfiára járnak. Aki félelemben él, nem tud reális döntést hozni. Ha akkora hévvel történne a D vitamin mellrák megelőző hatásának propagálása, mint a mammográfiáé, valóban drasztikusan csökkenhetne a mellrákos halálozás világszerte.

Konklúzió

Mivel sok a téves diagnózis, rengeteg nő esik áldozatául, hogy hónapokig tévhitben él. Ez pszichésen hatalmas kárt okoz. Ha a családunkban soha nem fordult elő eddig mellrák és emiatti elhalálozás, akkor elég kicsi a rizikója annak, hogy velünk előfordulhat. Talán emlékeztetnünk kellene magunkat, hogy mindannyian valamilyen betegségben fogunk meghalni egy napon, és addig is, tekintsük úgy, hogy az életünk több, mint a halál előszobája.

Napozással a melanoma ellen!

Az elsődleges daganatok az úgynevezett melanocitákból fejlődhetnek ki (a melanociták a bőrben található, fekete-barna festékanyagot, idegen szóval pigmentet termelő sejtek). Az anyajegyekben nagyobb mennyiségben van jelen ez a festékanyag, ami azért fontos, mert a melanomák körülbelül harminc százaléka a korábban már meglévő anyajegyből alakul ki.
Melanomára utalhat, ha megváltozik az anyajegy színe, pigmentációja, felszíne vagy alakja. Melanomát jelezhet az is, ha megváltozik az anyajegy határa, emellett terjedni, növekedni kezd a bőrfelszínen. Fontos, hogy amennyiben ezt tapasztaljuk, azonnal forduljunk orvoshoz!

A melanoma kezelése a korai időszakban főként a sebészeti eltávolítást jelenti. Ez sok esetben teljes gyógyuláshoz vezet: ha a tumor még nem terjedt át a környezetében lévő nyirokcsomókra, akkor igen jók a beteg gyógyulási esélyei (95%-os túlélési arány 5 évvel a diagnózis után). A távoli szervekbe adott áttétek esetén sajnos azonban már jóval alacsonyabbak a betegek túlélési esélyei.

A melanoma előfordulása kétségtelenül rohamosan nő. Az USA-ban pl. 1973 és 2000 közt a nők körében kétszeresére, a férfiak körében háromszorosára nőtt. Ausztráliában a nők körében 1983 és 1999 között 40%-al, a férfiak körében 88%-al, Svédországban 20 év alatt majd kétszeresére nőtt. Az orvosok óva intenek a napozástól, megelőzendő a melanoma kialakulását. De eléggé elgondolkodtató a tény, hogy a skandináv országokban a leggyakoribb a melanoma kialakulása és a mediterrán országokban pedig elég ritka. Egy, a melanoma és a napozás kapcsolatát firtató 29 vizsgálat eredményét összegző tanulmány arra következtetett, hogy akik foglalkozásuk miatt folyamatosan ki vannak téve a napnak, azoknak jelentősen csökkent a melanoma kockázata az átlaghoz képest. Ezzel szemben, akik csak időszakonként napoztak, azoknak 1.7-szer volt nagyobb a kockázatuk a melanomára. A legnagyobb-azaz kétszeres - kockázatot azok mutatták, akik életük során többször komolyan le is égtek. Egy 2005-ös elemzés már 57 vizsgálat adatait összegezve jutott ugyanerre a következtetésre: a foglalkozásszerűen elkövetett krónikus napozás véd a melanoma ellen, az alkalmi napozgatások és leégések viszont fokozzák a melanoma kockázatot. Világos tehát, hogy nem a napozás maga okoz melanomát, hanem az ismételt leégések okozta bőrsérülések.

Napozni fontos, mert ennek hatására alakul ki a szervezetünkben a D vitamin, ami ma az egyik leghatásosabb védelmet jelenti mindenféle rák ellen, többek közt a melanoma ellen is. Nem a napozás, hanem a súlyos leégés okozza a melanomát.

Az amerikai Környezeti Munkacsoport (Environmental Working Group) "Napozószerek - melyik hatásos és melyik biztonságos" címmel megdöbbentő jelentést adott ki 785 forgalomban lévő napozó szerről. A megvizsgált 785 napozószer 85%-a nem megfelelő védelmet nyújt vagy veszélyes anyagokat tartalmaz. A megvizsgált szerek mindössze 17%-a nyújt megfelelő védelmet az UVA és UVB sugarak ellen, marad stabil a Nap hatására is, és nem tartalmaz túlzottan káros anyagokat. Paradox módon a napozószerek sok összetevője percek vagy órák alatt lebomlik a Nap hatására és így továbbengedi a kivédendő káros sugarakat. A vizsgált szerek 54%-a tartalmazott lebomló anyagokat, ami megkérdőjelezi, hogy a napozószerek nyújtanak-e oly fokú védelmet, mint amit ígérnek.

Igen elterjedtek a flakonokon a hamis állítások. A forgalomban lévő szerek 50%-a hordoz olyan feliratot, amely hamis vagy félrevezető. Az olyan állítások, mint "egész napi védelem", "vízálló", "kivédi a káros sugarakat" nem igazak, mégis szerepelnek a flakonokon. Mivel ezeket nem ellenőrzik és nem tiltják, a cégek bátran állíthatnak bármit. Némelyik napozószer felszívódik és a véráramba kerül, némelyik a Nap hatására mérgező anyagokra bomlik, némelyik ösztrogénszerű hatást fejt ki, számos összetevő allergiás reakciót vált ki, s némelyik beépül és felhalmozódik a testben.