
Negyven
éves kor előtt a férfiak mindössze 10 %-ánál található
prosztata-megnagyobbodás, míg nyolcvan éves korra 80%-uknál fejlődik ki
ez az állapot. A jóindulatú prosztatahiperplasia a férfiak leggyakoribb
nem
rákos szöveti szaporodása.
Mintegy 14 millió férfi szenved prosztata megnagyobbodásban, de csupán
kevesebb mint 5%-uk részesül megfelelő kezelésben. A betegség
gyakrabban fordul elő az Egyesült Államokban és Európában, mint a világ
többi részén, és gyakrabban érinti a házas férfiakat, mint az
egyedülállókat, de ezen különbségeket eddig klinikai kísérletekkel nem
bizonyították. Úgy tűnik, a betegség kialakulása szempontjából fokozott
rizikót jelent, ha az egyén családjában már előfordult benignus
prosztatahiperplasia. Egyéb rizikófaktorokra eddig még nem sikerült
fényt deríteni.

A
prosztata egy viszonylag kicsi, gesztenye alakú szerv, a húgyhólyag
alatt helyezkedik el. Tejszerű nedvet termel, amely az ondó része,
segíti a hímivarsejtek mozgását és anyagcseréjét. Kivezető csöve, az
ondóvezetékhez hasonlóan, a húgycsőbe nyílik.
Mivel a prosztata szorosan körülfogja a húgyvezetéket, az esetleges
elváltozásai, megnagyobbodása, daganata a vizelet útját akadályozhatja.
Gyakori (különösen éjszaka jelentkező) vizelési inger mellett
vizeletürítési nehézségek jelezhetik a bajt: nem sikerül tökéletesen
kiüríteni a hólyagot, a vizelet gyengén vagy csak cseppenként jön,
előfordulhat a vizelés közben csípő, égető érzés, hidegrázás. A
prosztata betegségeinek korai szakaszukban egyébként kevés a tünete, ezért is kell a vizelési panaszokat komolyan venni, az okait kivizsgálni.
A betegség típusai
A prosztata három leggyakoribb megbetegedése:
- Prosztatatúltengés (BPH)
- Prostatitis (a prosztata heveny vagy idült gyulladásos megbetegedése)
- Prosztatarák
A tünetek mindhárom betegségcsoport esetében hasonlóak: a vizelési
nehézségek mellett fájdalom jelentkezhet a herezacskó mögötti területen,
illetve fájdalmassá válhat az ejakuláció is.
A prosztatagyulladás bármilyen életkorban előfordulhat, a leggyakoribb
oka baktériumfertőzés. A prosztatagyulladás akadályozza a vizeletürítést
a hólyagból, a hólyag így fogékonyabbá válik a fertőzésre, hiszen a
visszamaradó vizeletben megnő a baktériumok mennyisége. A heveny
prosztatagyulladás tünetei: fájdalom, láz, gyakori vizeletürítés, amit
égető érzés kísér, vér vagy genny jelenik meg a vizeletben. A krónikus
prosztatagyulladás esetében az utóbbi tünet hiányzik, de gyakori a
deréktáji fájdalom és a potenciazavar. A prosztatagyulladás erősödésével
egyre nehezebbé válik a vizelés.
A prosztata jóindulatú megnagyobbodása ötven év felett már a férfiak
egyharmadát érinti. A megnagyobbodott prosztata az eredeti méretének
többszörösét is elérheti, így szűkíti, összeszorítja a húgyvezetéket,
akadályozza a vizelést, úgynevezett túlfolyásos inkontinenciát okozhat.
Gyakoribbá válik a vizelés, éjszaka különösen sokszor jelentkezik az
inger, de a vizeletsugár nehezen indul meg és nehéz befejezni is az
ürítést. A vizelés zavarai, akadályozottsága más betegségeket is
elindíthat, így például a pangó vizeletben elszaporodó baktériumok
fertőzést, hólyag- és vesegyulladást, károsodást, hosszabb távon
veseelégtelenséget is okozhatnak.
A prosztatarák a tüdő és a vastagbélrák után a harmadik leggyakoribb
daganatfajta a férfiak körében. Alattomos elváltozás, korai szakaszban
alig mutat tüneteket. Első tünetei hasonlóak a jóindulatú
prosztata-megnagyobbodáséhoz. A vizelés égető érzéssel jár, a vizelet
színe rózsaszínre változhat, az ürítést nehéz megkezdeni, és egyre
gyakrabban kell éjszaka kimenni a WC-re. Ha felfedezik korai szakaszban,
jól gyógyítható. Előrehaladott állapotú prosztatarák kezelése során, ha
besugárzás vagy műtét válik szükségessé, mellékhatásként
előfordulhatnak más jellegű inkontinens panaszok is: a besugárzás
hiperaktív hólyagot eredményezhet a hólyagnyálkahártya irritációja
következtében, a daganat miatt végzett műtét során pedig sérülhet a
záróizom, vagy az azt mozgató idegek, ezért átmeneti vagy tartós
inkontinencia léphet fel.
Figyeljen az étrendre! A prosztatarák megbetegedés gyakorisága egyenes arányosságot mutat a túlzott szénhidrátfogyasztással!
Néhány tipp, hogy mire figyeljünk oda, hogy megelőzzük a prosztata betegségeket.
D-vitamin:
Kutatók vizsgálták a prosztatarák előfordulását és azt vették észre,
hogy gyakoribb volt megbetegedés azokban a régiókban, ahol a napsütéses
órák száma kevesebb. A D vitaminhiány szerepére a rák kialakulásában az
utóbbi két évtizedben figyeltek fel. A D vitamin a napsütés hatására
szintetizálódik, és hiányában ugrásszerűen megnő a prosztata-, a
mellrák, a vastagbélrák és egyéb rákfajták. Mivel a mérsékelt éghajlaton
a nyarat leszámítva folyamatos a D vitaminhiány, ez 2-3-szorosára
növeli a rákos megbetegedés kockázatát pl. hazánkban is. Ráadásul a
lakosság 30%-a olyan D vitamin receptor génvariáns hordozója, amely
folytán a bevitt D vitamin igen rosszul hasznosul. Az emberek ezen
csoportjának kb. ötször nagyobb a kockázata mellrákra és prosztatarákra.
Mivel senki nem tudja, ő melyik génvariással rendelkezik, ezért még
fontosabb volna a valóban szükséges mennyiségű D vitamin felvétele. A
legújabb eredmények szerint felnőttek számára a napi szükséglet 5000 NE.
Növényi szterolok: Az egyik legfontosabb a béta-szitoszterol. Ez
bőven található a sütőtökben, a fűrészpálmában, a rizskorpában, a
búzacsirában, szójában. Amiért ez az összetevő híres, az elsősorban a
jóindulatú prosztata megnagyobbodás sikeres kezelésében mutatott
sikeressége, valójában fogyasztása jelentősen csökkenti a vastagbél-, a
mell- és prosztatarák kockázatát is.
Flavonidok: Sok flavonidot tartalmaz a zöld tea, a vörösbor, a
különféle zöldségek és gyümölcsök. Ezek hatóanyagai mind jótékony
hatásúak, de azért komoly védelmet természetes mennyiségben nem
képviselnek.
Isotiocianátok: Rendkívül hatékonynak bizonyultak a rák
megelőzésében, illetve kezelésében. Ez a vegyületcsoport nagy
mennyiségben a keresztesvirágú növényekben, mint brokkoli, karfiol,
kelbimbó, stb. fordul elő. Védenek a mell-, tüdő-, vastagbél- gyomor-,
prosztatarákkal szemben.
Zsírsavak: Fontos megemlítenünk a zsírsavak szerepét is a rák
kialakulásában. Az emberiség fejlődésében az omega-3 zsírsav fogyasztás
meghatározó szerepet töltött be, ez az esszenciális zsírsav ma
gyakorlatilag hiányzik a civilizált ember táplálékából. Vizsgálatok
tucatjai bizonyítják, hogy a táplálékunkban túltengő omega-6 zsírsavak
(étolaj, margarin) serkentik a rákos elfajulást, míg az omega-3
zsírsavak gátolják.
Kalcium és a prosztatarák
A World Cancer Research és az American Institute for Cancer Research
vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a
kalciumpótlás és a kalcium tartalmú ételek fogyasztása egyaránt
felelősek a prosztatarák kialakulásáért. Skinner és Schwartz 2008-as
kutatásukban ezt bizonyították. 2800 embert vizsgáltak meg. Azoknál,
akiknek magas volt a vérükben a kalciumszint, háromszor valószínűbben
haltak meg prosztatarákban.
Újabb lehetőségek a prosztata karcinóma diagnosztikájában
phi (prostate health index)
Segítség a döntésben: szükség van biopsziára vagy nincsen?
Prosztata elváltozás gyanúja esetén a leggyakrabban kért laboratóriumi
vizsgálatok a PSA (prosztata specifikus antigén), illetve a szabad PSA
(fPSA). Szűrő jelleggel alkalmazható rektális digitális vizsgálattal
(RDV) és ultrahangvizsgálattal kiegészítve, mivel nem megfelelően
érzékeny és specifikus ahhoz, hogy önmagában használható legyen a
prosztata karcinóma kiszűrésére.
A PSA (jelenlegi ismereteink szerint) a leginkább szervspecifikus
tumormarker, bár, mint minden tumormarker, ez sem tumorspecifikus. A PSA
minden férfiben termelődik; emelkedett szérumszintet mérhetünk
különféle prosztatabetegségekben (infarktus, fertőzés, hiperplázia és
malignus elfajulás), emellett átmeneti emelkedést okoz az RDV és a
prosztatamasszázs.
Prosztata adenokarcinómában a PSA >90%-a kötött állapotban
található,a nem kötött frakció a fPSA. A szabad PSA : összes PSA arány
normális esetben > 25 %, prosztata karcinóma esetén < 25%.
...és mindezt 1 helyen a Mammut II.-ben (1024 Budapest, Lövőház utca 2-6.), 4. emelet labor, 5. emelet Rózsadomb Medical Center!