Ha eleget iszunk, sót mosunk ki a szervezetből. Ahogy csökken a só és nő a víz mennyisége, már nem kell a szervezetnek a vizenyő folyadékot visszatartani. Így meg tudunk szabadulni a szövetekben megkötött víztől. Tehát a sónak nagy szerepe van a vízháztartásban.
Friedrich C. Luft és munkatársai egészséges személyeknek nagy adag sót adtak infúzióban, és a kísérleti személyeknek megnőtt a vérnyomása. Remekül egybevágott minden: vannak magas vérnyomású emberek, akik valóban sok sót fogyasztanak, és ezeknél bizonyítható volt, hogy szervezetük visszatartja a sót. E sovány kis tényekből, vesebetegeken nyert eredményekből, meg patkányok és csimpánzokon szerzett eredményekből kibontakozott egy világméretű orvostudományi mozgalom, amely azt hirdette, hogy a civilizált világban megfigyelhető magas vérnyomás egyik fő okozója a magas só bevitel. A hiedelmek gyorsan állításokká alakultak át. A só-mítoszt magáévá tette az egészségügyi politika, és évtizedek óta harsogja a média, hogy csökkentsük a só fogyasztást. Százmilliók gyötrődnek a drasztikusan lecsökkentett napi só adag miatt, és kormányprogramokat szerveznek arra, hogy a népesség só fogyasztását akár azon az áron is lecsökkentsék, hogy az élelmiszercégeket támogatva, sószegény ételek kerüljenek forgalomba. Mindez rengeteg pénz.
1984-ben az amerikai Nemzeti Szív, Tüdő és Vér Intézet nagyszabású vizsgálatot indított, 52 népcsoportnál, vizsgálták meg egzaktul a napi só fogyasztást és nem találtak kapcsolatot a só fogyasztás és a vérnyomás között, pedig volt, ahol igen sok sót fogyasztottak. Az 52 népcsoport gyakorlatilag felölelte az egész világot, kezdve a brazíliai őserdőkben élő indiánokkal és befejezve pekingi lakosokkal.
Julian P. Midgley és munkatársai 1996-ban 56 vizsgálat adatait elemezték, és a só fogyasztás drasztikus csökkenésével magas vérnyomásúaknál 3.7 Hgmm-es (higanymilliméteres) szisztolés és 0.9 Hgmm-es diasztolés vérnyomáscsökkenést hoztak ki. Hugh Tunstall-Pedoe és munkatársai a Skót Szív Vizsgálatban 10 000 embert követtek 7 éven át, és azt a számukra váratlan eredményt kapták, hogy a só fogyasztás mindennemű - így a szív és érrendszeri eredetű halálozással szemben is-, védőfaktornak bizonyult.
Michael H. Alderman 1998-ban közölte eredményeit, 21 000 ember só fogyasztását és halálozását vizsgálva egy öt éves időszakban. Azt a meglepő eredményt kapta, hogy minél kevesebb sót fogyasztott valaki, annál valószínűbben halt meg. Külön elemezte a szív és érrendszeri betegségekből származó halálozást, és itt is ugyanazt kapta: a csökkent só fogyasztás fokozza a szívhalál valószínűségét.
Természetesen a természetes só fogyasztása ajánlott. (NaCl)
Só hatásai:
- Véd az elsavasodástól.
- Lélektani és érzelmi zavarok kezelésében is fontos. Depresszió kezelésénél a gyógyszerekkel is a sót próbálják helyettesíteni.
- Az agyban a szerotonin és a melatonin-szint állandóságának fenntartásában van szerepe. Ezek szabályozzák közérzetünket.
- Szükséges a rák megelőzésében és kezelésében. A rákos sejtek oxigén jelenlétében elpusztulnak. Ha elegendő víz van a szervezetben, és a só megnöveli a vér mennyiségét, akkor a keringő vérrel az oxigén mindenhova eljut. Így az immunsejtek bejutnak a rákszövetbe és elpusztítják azt. A dehidratáció gyengíti az immunrendszert.
- Izomzat és erőnlét fenntartásához fontos.
- Csökkenti a szívritmus zavarokat, szabályozza a vérnyomást.
- Fontos alvászavaroknál.
- Cukorbetegségnél a só segít a vércukor szintet egyensúlyban tartani és csökkenti az inzulin szükségletet.
- Fontos az idegsejtek közötti összeköttetésben és az információ feldolgozásában.
- Szükséges az emésztéshez.
- Tisztítja a tüdőt, a hörgőket és segít a slejm felszakításában.
- Nyelvre téve megállítja a száraz köhögést.
- Szükséges a hurut és az arcüreg lerakódásainak felszakításához.
- Fontos az ízületi gyulladás megelőzésében.
- Megakadályozza az izomgörcsöket.
- Megakadályozza a túlzott nyáltermelést.
- Csontozat megerősítéséhez szükséges.
- Fontos a libidó megőrzésében.
- Megvéd a visszerek és a hajszálér repedéstől.