A mammográfia a mell radiológiai vizsgálata: ez egy speciális röntgenvizsgálat, amelynek segítségével időben felfedezhetők a mell rosszindulatú daganatos elváltozásai. A mammográfia során alkalmazott röntgensugárzás a hagyományos röntgensugárnál jóval energiaszegényebb - ez teszi lehetővé a puha mellszövet képi megjelenítését. Az eredmény egy a hagyományos röntgenképhez hasonló fekete-fehér felvétel, amelyen a 3 milliméteres elváltozások is láthatóvá válnak. Hogyan zajlik a mammográfiás vizsgálat?
Az emlőkről két irányból két-két röntgenfelvétel készül: egyszer felülről lefelé és egyszer ferdén. Az expozíciós idő a mellszövet esetében másodpercnyi nagyságrendű, ezért mozdulatlannak kell maradnunk a felvételek készítése közben, különben életlen képet kapunk. A mozdulatlanságot biztosítandó, és azért, hogy a sűrű emlőszövet a sugarak számára átjárhatóbb legyen, a kúp alakú mellet két plexilemez között a lehető leglaposabbra, henger alakúvá préselik. Ez azért is fontos, mert így kisebb sugármennyiség is elegendő a vizsgálathoz. A mell összenyomása - különösen, ha mellünk érzékeny - kellemetlen, ritkán akár fájdalmas is lehet. Gondoljunk arra, hogy a vizsgálat mindössze néhány másodpercig tart!
Na de valóban szükséges a mammográfiai vizsgálat?
A kérdés elemzése bevilágít abba a folyamatba, amit orvostudományi mítoszteremtésnek nevezhetünk. A kezdeti vizsgálatok ugyanis 20-30%-os mellrákhalálozás csökkenésről számoltak be, s ez eufórizálta az orvostársadalmat és a közegészségügyet. 1997-ben az amerikai kormányzati Nemzeti Egészség Intézet nyilvánosságra hozta álláspontját, miszerint eldönthetetlen a mammográfia hasznossága és a szenátus 98:0 arányban megszavazta a mammográfia szükségességét. Kiépült egy hatalmas apparátus, egy szűrőhálózat, kiépült egy iparág, orvosok ezrei gondolták hasznosnak páciensük számára a szűrést, és politikusok fürdőznek a szűrési mozgalom sikereiben. A korábbi, nagy eredményekről számot adó vizsgálatokban a semmiféle szűrésen részt nem vevő nők mellrákhalálozását hasonlították össze olyan nőkével, akiket klinikus szűrt mellvizsgálattal összekötött mammográfiával. igen nagy mintán a tapintásos mellvizsgálat és a mammográfia hatásosságát vetették össze, kiderült, hogy a mammográfia semmiféle plusz hasznot nem jelent. A mammográfiai vizsgálat olyan apró elváltozásokat is kimutat, amelyek egy része ártalmatlan, vagyis tumor nem fejlődik ki belőle. Viszont az orvosok nem merik vállalni a kockázatot és a „felesleges is műtsük meg” elveket vallják, így 20-60%-kal nőtt a felesleges mellműtétek, mellamputáció, nyirokcsomó eltávolítás, sugár- és kemoterápia történik. Utólag pedig soha nem lehet megmondani, hogy fölösleges volt az egész.
Az orvoslás és a média rendkívül eltúlozza a mellrák veszélyt, a vizsgálatok szerint a nők hússzor nagyobb veszélyben érzik magukat a valóságosnál, és viszont az indokoltnál százszor nagyobb biztonságban érzik magukat, ha mammográfiára járnak. Aki félelemben él, nem tud reális döntést hozni. Ha akkora hévvel történne a D vitamin mellrák megelőző hatásának propagálása, mint a mammográfiáé, valóban drasztikusan csökkenhetne a mellrákos halálozás világszerte.
Konklúzió
Mivel sok a téves diagnózis, rengeteg nő esik áldozatául, hogy hónapokig tévhitben él. Ez pszichésen hatalmas kárt okoz. Ha a családunkban soha nem fordult elő eddig mellrák és emiatti elhalálozás, akkor elég kicsi a rizikója annak, hogy velünk előfordulhat. Talán emlékeztetnünk kellene magunkat, hogy mindannyian valamilyen betegségben fogunk meghalni egy napon, és addig is, tekintsük úgy, hogy az életünk több, mint a halál előszobája.
A kérdés elemzése bevilágít abba a folyamatba, amit orvostudományi mítoszteremtésnek nevezhetünk. A kezdeti vizsgálatok ugyanis 20-30%-os mellrákhalálozás csökkenésről számoltak be, s ez eufórizálta az orvostársadalmat és a közegészségügyet. 1997-ben az amerikai kormányzati Nemzeti Egészség Intézet nyilvánosságra hozta álláspontját, miszerint eldönthetetlen a mammográfia hasznossága és a szenátus 98:0 arányban megszavazta a mammográfia szükségességét. Kiépült egy hatalmas apparátus, egy szűrőhálózat, kiépült egy iparág, orvosok ezrei gondolták hasznosnak páciensük számára a szűrést, és politikusok fürdőznek a szűrési mozgalom sikereiben. A korábbi, nagy eredményekről számot adó vizsgálatokban a semmiféle szűrésen részt nem vevő nők mellrákhalálozását hasonlították össze olyan nőkével, akiket klinikus szűrt mellvizsgálattal összekötött mammográfiával. igen nagy mintán a tapintásos mellvizsgálat és a mammográfia hatásosságát vetették össze, kiderült, hogy a mammográfia semmiféle plusz hasznot nem jelent. A mammográfiai vizsgálat olyan apró elváltozásokat is kimutat, amelyek egy része ártalmatlan, vagyis tumor nem fejlődik ki belőle. Viszont az orvosok nem merik vállalni a kockázatot és a „felesleges is műtsük meg” elveket vallják, így 20-60%-kal nőtt a felesleges mellműtétek, mellamputáció, nyirokcsomó eltávolítás, sugár- és kemoterápia történik. Utólag pedig soha nem lehet megmondani, hogy fölösleges volt az egész.Az orvoslás és a média rendkívül eltúlozza a mellrák veszélyt, a vizsgálatok szerint a nők hússzor nagyobb veszélyben érzik magukat a valóságosnál, és viszont az indokoltnál százszor nagyobb biztonságban érzik magukat, ha mammográfiára járnak. Aki félelemben él, nem tud reális döntést hozni. Ha akkora hévvel történne a D vitamin mellrák megelőző hatásának propagálása, mint a mammográfiáé, valóban drasztikusan csökkenhetne a mellrákos halálozás világszerte.
Konklúzió
Mivel sok a téves diagnózis, rengeteg nő esik áldozatául, hogy hónapokig tévhitben él. Ez pszichésen hatalmas kárt okoz. Ha a családunkban soha nem fordult elő eddig mellrák és emiatti elhalálozás, akkor elég kicsi a rizikója annak, hogy velünk előfordulhat. Talán emlékeztetnünk kellene magunkat, hogy mindannyian valamilyen betegségben fogunk meghalni egy napon, és addig is, tekintsük úgy, hogy az életünk több, mint a halál előszobája.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése